Területi Művelődési Intézmények Egyesülete
Közhasznú Szervezet | 1119 Budapest, Fehérvári út 47. | Telefon: 06-1-203-3868 | Mobil: 06-30-510-7537
Főoldal | E-mail | www.temie.hu

EFOP-5.2.4-17-2017-00006

 EFOP-5.2.4-17-2017-00006


„Arany-serleg” – A junior tudásgazdálkodás megteremtése a
kortárs tanulás révén
Főkedvezményezett neve: Területi Művelődési Intézmények Egyesülete
A szerződött támogatás összege: 299.995.573.-Ft
A támogatás mértéke: 100%
A megvalósítás tervezett időszaka: 2018.05.01 – 2020.04.30.
A projekt honlapja: http://aranyserleg.tarsadalmiinnovaciok.hu/

 

A projektünk célja, hogy két általános iskola és a szomszédos, az ország egyik legeredményesebb középiskolája hátrányos helyzetű célcsoportjának összefogásával, innovatív, már kipróbált, komplex módszertan segítségével olyan adaptációs kísérletet valósítsunk meg, amely a kifejlesztett kortárs tanulás révén konkrét megoldásra váró problémákra keresi a szolgáltatási rendszerek logikájába illeszthető új válaszokat.

 


A junior tudásgazdálkodás, mint az adaptációs program által meghatározott, bevezetendő fogalom a programban résztvevő, eltérő képességű fiatalokban rejlő, ismert vagy még felszínre nem került tapasztalati és elméleti ismeretanyagok, logikai, érzelmi és affinitásbeli képességek együttesét, mint tudást jelenti. A képességeken, tapasztalati megismerésen alapuló, nem lexikális tudással való gazdálkodás azt a célt szolgálja, hogy az iskolán túli világban a felnőtté váló új nemzedék saját kompetenciáinak maximalizálásával, minden célcsoporttag esetében egyedi értékkel, a saját életkorához, megélt és feldogozott helyzeteihez, megtanult ismereteihez képest a leghatékonyabban és legeredményesebben boldoguljon. Az eszköz az egymástól tanulás: az a tézis, hogy nem a pedagógus mondja el/mutatja meg, vagyis tanítja meg az adott tananyagot, ahogy az a tantermi oktatásban, sőt az informális tanulási módszerek esetében is működik, hanem a gyerekek egymástól tanulnak, a módszer révén a pedagógus csak az indirekt tanulási forma kereteit, lehetőségét teremti meg. A projekt folyamán az elemi iskolák (Kisvárdai Vári Emil Általános Iskola és Fényeslitkei Kossuth Lajos Általános Iskola) és a pár kilométerre fekvő, országos hírű középiskola (nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium) bevont tanulói az első évben csak saját környezetükben, egymástól tanulnak, a második évben pedig a két célcsoport munkája, tanulási formája összekapcsolódik és közösen zajlik. Így válik lépésről lépésre elérhetővé az egymástól tanulás magasabb szintje, ahol mindkét célcsoport, a hivatalosan gyengébb (lexikálisan kevesebbet tudó, a kompetencia felméréseken alulmaradó) felső tagozatos tanulók az általuk a koruk és a tanulmányi eredményeik miatt is tisztelt gimnazistáktól éppúgy tanulhatnak, mint ahogy az értelmi és érzelmi képességek egyedi szintű fejlődése a középiskolás tanulók esetében is megvalósul, a szociális mikroközösségi együttes munka révén, tehát a nyíregyházi gimnazisták is tanulnak az általános iskolásoktól.

A projekt három fő tanulási módszertani alapeleme:


– Digitális Játéksuli: a kiscsoportos vizuális pályaorientációs munka,
– Társas-játék: a költészeti alkotásokat felhasználó verspedagógia,
– Harmónia: a folklórt is alkalmazó zenepedagógia.


Az egyedi képességeket előtérbe helyező, közösségi nevelési forma kialakuló egyéni tudásbázisainak gyakorlati hasznosítását, praktikus felhasználását, vagyis a tudásgazdálkodást segít elsajátítani az adaptációs projekt, amelynek központi eleme az egymástól tanulás (“kortárs tanulás”), s ennek egyaránt következménye az egyéni érvényesülés, és a csapatszellem, a közösségi integráció képessége.

Illeszkedés a felhívás céljaihoz:


Konkrét célunk a köznevelés, ezen belül a végzettség nélküli iskola elhagyás csökkentése, a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatása, a hátrányos helyzetű tanulók integrációja, és a köznevelési intézmények közötti átmenet segítése (utóbbi érdekében kapcsoljuk össze az általános és a középiskolát, két konkrétan eltérő korcsoportot bevonva).
Cél meghatározása
A projekt kreatív gyerekeket igényel, olyanokat, akik új dolgot tudnak kitalálni, mondani, vagy másképp közelítik meg a problémákat. Ez jelenleg nem egyezik a hétköznapi pedagógiai értelmű “kreatív” szó használatával és jelentéstartalommal, mert egyáltalán nincs beépítve az iskolarendszerű oktatásba. Hogy beépíthető-e, az függ egyrészt a tantárgyi struktúrától, másrészt a tanári szocializációtól, felkészítéstől és a tanári közösségek gondolkodásától. Valamint attól a közegtől is, amelyben élünk, és amelyben mindenki gyorsan akar meggazdagodni, és gyorsan akar tudást szerezni a lángossütőtől kezdve a brókerig, miközben az oktatás és nevelés egy lassú és sokáig kiszámíthatatlan folyamat, aminek aztán a végén hirtelenjében ott lehet a gondolkodó és az új válaszok adására képes ember. Ez az ember minden tanulóban ott rejlik, a programban résztvevő célcsoportokban a kortárs tanulás révén megpróbáljuk mindezt felszínre hozni és az egyéni képességek fejlesztésével és az egyedi tudás gyarapításával a már kipróbált módszereket egy új, komplex formában adaptálni, figyelembe véve a helyi sajátosságokat.

Célcsoport


Az adaptációs projektben a Kisvárdai Vári Emil Általános Iskola és a Fényeslitkei Kossuth Lajos Általános Iskola felső tagozatos, valamint a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium 9-10. évfolyamos tanulói vesznek részt 30-30-40%-os arányban. Mindhárom célcsoport többnyire halmozottan hátrányos helyzetű, rászoruló diákokból áll. Az iskolák egymástól elérhető távolságra vannak, azonban a tudásszintet és a lehetőségeket tekintve fényévekre vannak egymástól: a kisvárdai várisokat és a fényeslitkei Kossuthosok kiegészítő felzárkóztató programmal próbálják értékelhető tudásszintre fejleszteni, mégis nagyon alacsony a továbbtanulási arány és rendkívül rosszak a kompetenciamérések eredményei; a nyíregyházi diákok viszont az ország egyik legeredményesebb középiskolájában, a Zrínyi Ilona Gimnáziumban tanulnak, és szinte kivétel nélkül azonnal bekerülnek az egyetemekre, nyelvvizsgával, kiváló tanulmányi eredményekkel. Ellenben a hasznosítható tudásról, a tudásgazdálkodásról semmilyen érdemi információval nem rendelkezünk egyik célcsoport részéről sem. Az iskolák között a kicsiny földrajzi távolság ellenére jelenleg nincs aktív kapcsolat.

A Kisvárdai Vári Emil Általános Iskolában és a Fényeslitkei Kossuth Lajos Általános Iskolában a kiválasztott tanulói célcsoportra jellemző a gyerekek szociális helyzete közötti különbség, ami pontosan megmutatkozik a gyerekek tanulmányi eredményében is. Mindkét terület folyamatos fejlesztése szükséges. Ugyanakkor a gyerekek között nagyon nagy arányt képviselnek a halmozottan hátrányos helyzetű, gyakorta roma tanulók.


A tanulói teljesítmények alapvető meghatározója a családi háttér, a szülők iskolai végzettsége, a tárgyi feltételek, a könyvek száma, a család nagysága, szerkezete. Az iskola pedagógiai funkciója az, hogy felmérje, milyen akadályai vannak a gyermek iskolán belüli és otthoni tanulásának, tanulása hatékonyságának és megfelelő módszerek alkalmazásával segítsen hozzá minden tanulót adottságainak kiteljesítéséhez. Az első négy évben nagy figyelmet fordít az intézmény a szilárd anyanyelvi és matematikai alapkészségek – olvasási készség, szövegértési képesség, íráskészség, számolási készség – elsajátítására. A tanulásban lemaradóknak fejlesztő órán, korrepetáláson délutáni csoportos foglalkozáson lehetőséget biztosít a felzárkózásra. Ennek ellenére az iskola alul teljesít a kompetencia mérések alapján.


Az iskolában tanuló diákok számos délutáni plusz foglalkozáson vesznek részt, az alulteljesítés leküzdésére készített akcióterv keretében. Azonban érdemi eredmény az elmúlt években nem született, nincs érzékelhető előrelépés a fejlesztések tekintetében. A projektbe többségében olyan gyerekeket szeretnénk bevonni, akiknek egyrészt nem megterhelő a plusz fejlesztő modul, másrészt általában a szociálisan hátrányosabb helyzetűek, akik nem járnak különórákra, ill. anyagi áldozatot követelő oktatási formákra, és most olyan lehetőséghez juttatjuk őket, amely sem az ő személyes, sem az intézmény normál működési rendjének kereteibe nem fértek volna bele.

A nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziumból elsősorban az ott működő Hátrányos Helyzetű Tanulók Arany János Tehetséggondozó Programjának résztvevő diákjait kívánjuk bevonni. Az AJTP-s képzés egy ötéves képzés, mely a középiskola 9. évfolyamán kezdődik és a 13. évfolyamán fejeződik be. A felvett tanulók 9. évfolyamon külön osztályt alkotnak, a magasabb évfolyamokon együtt tanulnak a többi képzési formában résztvevő diáktársaikkal (második nyelvi órák, fakultációk). Ennek az integrációnak pedagógiai vonatkozásai a teljes iskolaközösségben érvényesülnek, elősegítik a toleranciára való nevelést.
A 9. évfolyam az ún. gazdagító évfolyam, melynek alapvető feladata az otthonról hozott hátrányok csökkentése, felkészítés a középiskolai tanulmányokra. Itt kezdődik a szunnyadó tehetség diagnosztizálása, gondozása is. A 9. évfolyamon az oktatás külön erre a célra akkreditált országos pedagógiai program szerint folyik. A gazdagító évfolyamon nagy hangsúlyt kap az infokommunikációs kompetenciákra való felkészítés, kiemelt óraszámban tanulnak informatikát és angol nyelvet. A heti óraszámok az alábbiak szerint alakulnak: angol 7 óra, informatika 3 óra, magyar 4 óra, matematika 4 óra, ember és környezet 1,5 óra, testnevelés 3 óra, tanulásmódszertan 2 óra, személyiségfejlesztés, önismeret 2 óra, osztályfőnöki óra 1. A 10. évfolyamtól kezdve haladó angolos, általános tantervi gimnáziumi képzést kapnak a gyermekek. Ugyanakkor végigkíséri őket mind az öt éven keresztül az ún. Arany János-i blokk, mely önismereti, tanulásmódszertani képességelemek fejlesztését foglalja magába. Mindezek mellett az életre, a gyakorlatias szemléletre és képességeik életszerű hasznosítására, egyfajta tudásbázis képzésére mégsem tudnak felkészülni, mert a gyakorlati tapasztalás nem része a képzésüknek, eltérő képességű és teljesítményű kortársakkal önálló munkafolyamatok közben nem találkoznak, társadalmi kohézió kialakítására nincs lehetőségük saját csoportjukon kívül.

A projekt rövid összefoglalása


A pályázati felhívás célja, hogy a helyi társadalom életében fennálló problémák feltárásával, a helyi szükségletekre reagáló megoldások kidolgozásával és kipróbálásával járuljon hozzá az adott térségben jellemző problémák megoldásához, a lakosság társadalmi helyzetéből és a területi jellemzőkből eredő hátrányainak kompenzálásához. A felhívás célja továbbá olyan kezdeményezések támogatása, aminek során kísérleti szinten (pilot) már igazoltan bevált módszerek szélesebb körű adaptációját (adaptációs kísérlet) próbálhatják ki a társadalmi ellátó rendszerek különböző területein.

A konzorciumi partnerek által bevont iskolák:


• Zrínyi Ilona Gimnázium, Nyíregyháza
• Vári Emil Általános Iskola, Kisvárda
• Kossuth Lajos Általános Iskola, Fényeslitke


Projektünk a már részekben kidolgozott és kipróbált programmodulok komplexszé tételével, a junior tudásgazdálkodás megteremtésének programjával, a “kortárs tanulásnak” elnevezett komplex pedagógiai módszertan révén teszi lehetővé a végzettség nélküli iskola elhagyás csökkentését, a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatását és integrációját, valamint a köznevelési intézmények közötti átmenet segítését.

A “kortárs tanulás” módszertanának lényege, hogy a tanulók a fejlettségi szintjükhöz mért feladatokat kapnak, amelyek megoldásához magukon és társaikon keresztül vezet az út, ha a figyelem teljes értékű marad.

A módszertan alaptézise, hogy a gyerekek alapvetően is egymástól tanulnak. Vagyis nem a felnőtt pedagógus mondja meg, hogy mit kell tanulni, hogyan kell csinálni az adott dolgot, hanem a gyerekekből hozzuk ki azt a képességet, amelynek révén elmondják, ők hogyan gondolnak egy problémamegoldást. És ha ők mondják el a többieknek, azt sokkal jobban elfogadják, egyértelműen hatékonyabb, mint amikor egy felnőtt adja át készen a megoldó kulcsot, vagy felsőbb pozícióból utasítva próbál tanítani. Az eljárás során csoportkohézióra törekeszünk, de úgy, hogy a csoportokat a különbségek alapján építjük föl először, tehát az adott iskola bevont célcsoportjából több kiscsoportot kreálunk az alapján, hogy milyen fajta különbségek érzékelhetőek egymás körében, és mik a közös vonások. Majd ebben keressük meg a közös pontokat, amelyek az érdeklődés alapján hozzák közel egymáshoz a résztvevőket.
A pedagógus abban tud segíteni, hogy irányítja a gyerekeknek a gondolkodását, a tárgyat, amiről szó van éppen, szolgáltatja a tematikát és inputokat ad a gyerekeknek, de keretszabályokat nem alkot, és emiatt valójában minden gyerek saját maga érzése és gondolkodásmódja szerint kénytelen dönteni. Ez egyrészt gondolkodásra készteti őket, másrészt könnyen fölfedezteti a hasonlóságot és a differenciákat is egymás körében. Halmazokat képezünk a gyerekekből, folyamatosan, minden alkalommal, és egy alkalmon belül többször is, ezek a halmazok pedig mindig átalakulnak, olykor ebben lesz hasonlóság bizonyos gyerekek között, olykor meg abban, olykor ebben látunk és látnak különbséget, olykor pedig abban. Ez felszínre hozza azt is, hogy ki milyen egyéni képességekkel és egyedi tulajdonságokkal vagy stílusjegyekkel rendelkezik, ami megint csak segít az egyéni érvényesülésben úgy, hogy közben a többiekre vannak utalva, vagy azért mert hasonlóak hozzájuk, vagy azért, mert különböznek tőlük.
A célcsoporti minták összetartozását tehát kisebb csoportokra bontással, a csoportok állandó, indirekt irányítás alatt történő keveredésével és folyamatos átalakulásával, a közös nevező megkeresésével tudjuk erősíteni és egységgé kovácsolni.
A képességfejlesztésnek ez az indirekt módja az, ami igazán hatékonnyá teszi az egyéni viselkedést, ahogy a társas viselkedést is, hiszen egymáshoz állandóan viszonyulni kell, mint a társadalomban, a nagyvilágban és mindenütt, minden helyzetben, így a magatartásmintákat és az integrálódást éppúgy megtanulják a gyerekek, mint a konfliktushelyzetek vagy a differenciák békés, okos, reprodukálható feloldásait.

A kreativitást nem lehet objektíven mérni. De azok a gyerekek, akik ma igazán el tudnak mélyedni valamiben, vagy nagyon meg akarnak érteni valamit, azok később képesek lesznek ebben is új eredményt felmutatni. Mert akik új megfogalmazásokat, új kérdéseket tesznek föl, akik a tanári magyarázat mellett egymás szemében is tudják vállalni, merik jelezni, ha nem értenek valamit, azok is a kreativitás előfeltételeit hordozzák magukban. Akik valóban meg akarnak érteni valamit, azok később meg is akarják oldani az őket foglalkoztató problémákat – akár a szabad idejükben, otthon is.

Ezen gondolatsorra ültetve pedagógiai módszertanunk komplex modulrendszerben működik:

– Digitális Játéksuli: a kiscsoportos vizuális pályaorientációs munka,


amelyben a résztvevők egy televíziós szerkesztőséget imitálva egymás között osztják fel a feladatokat, ami feladatkörré, funkcióvá, tudásbirtokossá teszi az egyes résztvevőket, késztetve a közös alkotásra, teret engedve a társaknak, segítve egymás látását és láttatását, állandó innovációra, közös gondolkodásra, párbeszédre és megoldásra késztetve a gyerekeket. A szerepek állandóan cserélődnek, mindenki minden feladatot megpróbál elvégezni, különböző nehézségi fokokkal, s ez segíti igazán azt, hogy az egyéni kulcskompetenciák és korlátok is előtérbe kerüljenek. Nincs tévedési lehetőség, nincs hibafaktor, mert a hiba is csak egy variáció, amiből újabb lehetőség következik, hiszen a “mindent ki kell próbáljak” elve érvényesül, így a gátlások fokozatosan eltűnhetnek a pályaorientációs pedagógiai munka során, a csapatszellem és a közösségi integráció pedig erősödik. A szerkesztőség imitálása tehát csupán forma és keret a szerepcserékhez, s azokon keresztül az individuális képességek fejlesztéséhez, a mikrokörnyezeti figyelem, egymásra figyelés és kommunikáció pedig a társadalmi beilleszkedés és a társadalmi szabályok kreatív használatának elősegítője.

– Társas játék: a költészeti alkotásokat felhasználó verspedagógia,


az eredetiséget erősítve, érintetté téve a gyerekeket az irodalmi művek által ábrázolt, leírt hétköznapi jelenetek által. Olyan feladatot, olyan szituációt kell teremteni, ami megérinti a diákot, mert akkor elindul benne valami. Az, amit ma klasszikusan tanulásnak nevezünk, hogy egy könyv fölé görnyedve igyekszünk elsajátítani valamit, elemezgetve az adott tartalmat, az lehet, hogy jó a memóriafejlesztésre, vagy szókincsfejlesztésre is, de a kreativitás fejlesztéséhez ennél többre van szükség. Itt a tárgyköziség révén összevontan, komplexen kezelünk egy-egy problémakört, ami jellemzően bármikor bárkivel előfordulhat az életben, ugyanakkor a feloldási és megoldási javaslatok széles tárházát is végigvesszük. A hatékony együttműködés, a partnerközpontúságnak, a nyitottságnak és a rugalmasságnak olyan szimbiózisa ez, amely egyszerre jelenik meg a kreatív műhelyekben, a tanári tervezőcsoportokban, a közösségi programokban és a bizalommal teli légkörben. Önismeret, probléma-felismerés, értékelés és értékítélet, státusz gyakorlás (alá-fölérendeltség, mellérendeltség), konfliktuskezelés, bizalomjáték, élményszerzés az, amely a klasszikus és kortárs verses alkotások szituációit életképekké reprodukálja, s amelyből a résztvevők hatékonyan tanulnak. A verseket tehát alapszituációk megteremtésére, az érzések kibontható megfogalmazására használjuk a projektben, s a helyzetek újraélését, következetes végigvitelét, karakterjátékokat, bizalomjátékokat, kreatív és helyzetgyakorlatokat felállítva rekonstruálni segítenek a világban tapasztalható és megélhető folyamatokat, érintkezéseket, akciókat és reakciókat, helyes és tiszta értékrend kialakítását, kérdések és válaszok megfogalmazását serkentve.

– Harmónia: a folklórt is alkalmazó zenepedagógia,


Programunk során a személyiségjellemzők sokoldalú fejlesztése során olyan testileg és mentálisan egészséges emberek formálódnak, akik a későbbiekben alappillérei lehetnek társadalmunknak, amelynek alapja a család, a kisebb és nagyobb közösség. Fejlesztés közben az egyén és környezete kölcsönösen hat egymásra, ugyanis a belső diszpozíciók, úgy mint átlagon felüli képesség, kreativitás és motiváció csak akkor juthatnak hatékonyan érvényre, ha az azokat körülvevő környezet megfelelően működik. A zenepedagógiai program által a következő készségek fejlődnek: beszédkészség, ritmikai érzék, mozgáskultúra, zenei hallás, éneklés, vizuális képesség, és ezeken keresztül a magyarság- és az általános identitástudat, a néphez, földhöz, hazához való tartozás és kötődés megalapozása, nyitottság a nemzet, az európai és a világ kulturális kifejezéseinek sokfélesége iránt.
A cél összetétele vegyes, mind a zenei képességeket, mind a rendszerességet illetően. Ezért a foglalkozások is differenciáltak: míg a motiváltabbak egy dallamot gyakorolnak, egy másik csoport ugyanazon dallam egyszerűbb énekes vagy hangszeres kíséretét tanulja. A csoportos oktatás számos előnnyel jár, hisz éppen az így létrejött közösségnek van nagyon erős nevelő és megtartó ereje. Az együttzenélés az egymásra figyelés, együttműködés magasiskolája. Már kezdettől szoktatjuk a gyerekeket a tanáraik, majd az egymásra való figyelésre, utánzásra, és nagyon korán kipróbálhatják magukat vezetői szerepekben is. Ennek köszönhetően néhány hónap alatt létrejön olyan összetartó, tanuló közösség, ahol a gyerekek már egymást is motiválják, segítik, tanítják. A repertoár gerincét a gyerekek számára ismert magyar gyerekdalok mellett a folklór hagyományokra épülő népdalok alkotják. A magyar zeneoktatási hagyományok mellett felhasználjuk olyan nemzetközileg elismert hangszeres iskolák tapasztalatait is, mint a japán Suzuki-módszer, vagy az amerikai eredetű „Essential Elements” nevű iskola.


A három meghatározott célcsoport révén teljes körűvé tehetjük az intézmények közötti átmenet biztosítását.


Az óvodákból a beszédhibás gyerekek megkezdett vagy befejezett terápia után kerülnek a Kisvárdai Iskolába és a Fényeslitkei Iskolába, ahol sok esetben a helyes kifejezés automatizálása a feladat. A problémák legkisebb jelzésszerű megjelenésére is odafigyelve az első osztályban a prevenció elve érvényesül. Így sok esetben megelőzhető a későbbi tanulási zavar.
Az írás, olvasás, tanulás előkészítő szakaszában a pedagógusok figyelnek a sikertelenség tüneteire. Ebben az időszakban már sok kisgyerek jár a dyslexia, diszgráfia, diszkalkulia prevenciós foglalkozásokra. A tanulásban akadályozottság, nyelvi vagy részképesség-zavar sok kisgyermek számára lassúbb haladást tesz lehetővé. A problémák korai feltárása érdekében az alsós fejlesztő pedagógusok minden év decemberéig elvégzik a DIFER felmérést az elsős tanulóinkkal.
Az alsó tagozatból a felső tagozatba lépéskor, a tanév első hónapjában az alsó tagozatos osztályfőnökök esetmegbeszélés keretében „átadják” felső tagozatos kollégáiknak a gyermekeket, kiemelve a speciális fejlesztő eljárásokban részt vevő tanulók nevelésére, tanítására, értékelésére vonatkozó ismereteket.
A szülőkkel való kapcsolattartás folyamatos, de sajnos nem mindig könnyű meggyőzni őket a vizsgálatok szükségességéről és a folyamatos otthoni gyakorlás fontosságáról. Ez pedig megnehezíti a középiskolában történő továbbtanulást, amely gyakorta az egyetlen kitörési pontot, esélyt jelenti a hátrányos helyzetű diákoknak.
A Zrínyi Ilona Gimnázium Arany János Tehetségprogramjának első éves tanulói számára a 9. évfolyam az ún. gazdagító évfolyam, melynek alapvető feladata az otthonról hozott hátrányok csökkentése, felkészítés a középiskolai tanulmányokra. Itt kezdődik a szunnyadó tehetség diagnosztizálása, gondozása is.
A 10. évfolyamtól kezdve önismereti, tanulásmódszertani képességelemek fejlesztését is magába foglalja a program, anélkül azokban, hogy a sajátjuktól jelentősen eltérő tanulótársakkal találkoznának a diákok, illetve, hogy az életszerű szituációkat megélhetnék és valódi válaszokra váró kérdéseket találnának.


A megismerés és a problémák feltárása utáni feladataink, amelyekre az állandó tapasztalatcsere során keressük a hatékony megoldásokat:


• Szükség esetén fejlesztő pedagógiai szolgáltatásaink keretén belül különféle vizsgálatokat és terápiás módszereket alkalmazunk.
• Esetelemzésekkel alakítjuk az egységes szemléletet a hatékony nevelés érdekében a gyermeket tanító kollégák körében.
• Differenciált bánásmódot biztosítunk, segítjük tanulóinkat önértékelési problémáik rendezésében, új értékrend kialakításában, az önszabályozás képességének fejlesztésében.
• Részképesség zavar esetén a gyermekek fejlesztő foglalkozáson vesznek részt, ahol differenciált feladatokkal, egyéni haladási tempóval, egyéni motiválással segítjük továbbhaladásukat (fejlesztő pedagógusok).

A beilleszkedési zavarral, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzdő gyermek részére a projektbe bevont fejlesztő pedagógusaink, a gyermek- és ifjúságvédelmi felelőseink a közösségi életbe való beilleszkedését elősegítő foglalkoztatásokat is tartanak, ezzel növelve a tanulási esélyegyenlőségüket a közösségben.
Az eredményes terelő nevelő-oktató munka érdekében a magatartási problémák, helyzetek megfelelő, személyre szabott, és türelmes kezelése minden bevont szakember fontos feladata lesz.

Az alábbi területeken bekövetkező változásokat vizsgáljuk a projekt során:


• Általános intellektuális képességek,
• Specifikus iskolai alkalmasság,
• Kreatív vagy produktív gondolkodás,
• Vezetői képesség,
• konfliktus kezelési képesség
• munkamegosztás tervezésének fejlődése

Mindezt első évben a három iskola célcsoportjánál önmagában, majd a második évben a három célcsoport többszöri találkozása révén vizsgáljuk, mérjük és dokumentáljuk a projekt során.

Mitől innovatív a projektünk?


Egy különleges képességekkel bíró ember nem szükségszerűen találja meg azt a területet, ahol a legjobban kibontakoztathatja alkotó erejét. A kortárs tanulás, a junior tudásgazdálkodás az élet teljes értékű megalapozását célozza meg. Az egymásra épülő képzési elemek fokozatossága, mint beavatás, rávezetés, új ingerek megteremtése, kulcsfontosságú. A tehetség-képesség meghatározása, a lehetőségek feltérképezése egyéni és közösségi szinten, a kortárs viselkedéskultúra, az önhasznosítás és a személyiségjegyek, tudásfaktorok maximális kibontakoztatása, felhasználása a másik lényeges szempont, melyet az új tanulási metódus megteremtésekor nem szabad szem elől tévesztenünk.
A kortárs tanulás módszertanának ereje az egymástól tanulás helyzetéből eljutva az egyéni értékek, a tehetség, a képesség, a kreativitás, a kompetenciák önnön megismerésében, a korlátok felismerésében vagy feltörésében, a közösségi kölcsönös együttgondolkodásban és együttműködésben rejlik. Mindezt az élményszintű vizuális pályaorientációs munka, a költészeti alkotásokat felhasználó verspedagógia és a folklórt is alkalmazó zenepedagógia együttes hatásainak érvényesülésével valósítjuk meg, releváns adatokat kapva a pilot projekt alatti folyamatos mérések és a nyomon követés révén. Így tudunk egy valódi junior tudásgazdálkodási mechanizmust felépíteni, valódi, ismert és használható képességekkel, tudással.

A projekt hosszú távú hatásai


A közoktatási és a közművelődési terület törekvései is arra irányulnak, hogy az ember képességeit, tudását gyarapítsák. Mindkét terület számára fontos, hogy ezek a tudások később társadalmi cselekvésekben realizálódjanak. Mindezek persze újabb szükségleteket termelnek, amelyek újabb tanulási folyamatok megindításához vezethetnek. Bár a közoktatás világa meglehetősen formalizált, az önkéntességnek ott is van szerepe és jelentősége. A közművelődés viszont informális, és ott a formalitás belépésének lehet nagyobb szerepe.
Adaptációs projektünkben mind a közvetlen, mind a közvetve érvényesülő hatások igen sokszálúak.
Az iskola nem képes olyan széles műveltségi spektrumot nyújtani, amely a ma világának igényéhez illeszkedik. A társadalmi problémák, szociokulturális hátrányok miatt nehéz az iskola színterét bővíteni. A közművelődés viszont tud ezen segíteni. A közművelődési pedagógia kapcsolata a hagyományos iskolai pedagógiákkal olyan terület, amelynek komoly tradíciói vannak. A nonprofit keretek között szerveződő kulturális szolgáltatások vagy a civil szféra és a közművelődés elég sok mindent megjeleníthet, gondoljunk a pedagógiai programokon alapuló extrakurrikuláris tevékenységekre. Ezen a téren számos lehetőség kínálkozik, innovációs kísérletünk is erre irányul.
Projektünk hozzájárul az egyes oktatási szintek közötti átmenet elősegítéséhez is. Segíti a tanulókat egy olyan jövőkép megformálásában, mely sikeres és tartalmas életet tartogat számukra, saját kompetenciáik kibontakoztatásával. A diákok életében pont az általános iskola és középiskola közötti átmenet időszaka az egyik legsérülékenyebb időszak, hiszen ekkor önértékelésük csökken, új kihívásokkal találják szemben magukat, új környezetbe kell beilleszkedniük, sok esetben egy teljesen új településen. Projektünkben, mivel már felső tagozatban megismerkednek a diákok a középiskolás diáktársaikkal, esetleg barátságok is szövődnek, könnyebbé válik az egyes iskolai szintek közötti átmenet számukra.

Adaptáció lehetősége


A program során kidolgozott szakmai-módszertani összegzés, valamint a projekt szintű minőségirányítási rendszer főbb elemei lehetővé teszik a program adaptációját más szervezetek részére is, így a kidolgozott és kipróbált innováció beépülhet a közoktatási rendszer mindennapjaiba, a közművelődési szektor közreműködése által. A módszerrel kapcsolatban, a megvalósítást követően, igény esetén akkreditált pedagógus továbbképzés keretében továbbképzést is szervezünk, ezzel is megkönnyítve a program adaptációját és terjesztését.

 




Területi Művelődési Intézmények Egyesülete
Közhasznú Szervezet | 1119 Budapest, Fehérvári út 47. | Telefon: 06-1-203-3868 | Mobil: 06-30-510-7537