Gerenday Endre és a Láng-Acélhang Férfikar eltávozott tagjainak az emlékére

Gerenday Endre tanár úr vezette 1990–2009-ig a Láng Művelődési Központ Férfikarát, a Láng-Acélhang Férfikart, amit halála után lánya vett át. Gerenday Ágnes a mai napig lelkesen és ódadóan szakmai tudásának legjavával támogatja a férfikar fennmaradását, reméljük áldozatos munkája a jövőben is még nagyon sok évig fogja kísérni a férfikar működését.

Sajnos az elmúlt 4 hónap során a férfikar több tagját is elveszítette, a lenti listából hárman a járványban ill. annak a következményeiben vesztették életüket. Elvesztésük hatalmas veszteség nem csak a családjuk, de a férfikar számára is. Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy szerettünk ,

Bán Ernő

Handel György

Wild Gyula

Mészáros György

Markó István

Balázs Gyula

földi életében megpihent, de az égi kórusban dalol tovább.

„A völgyet nézni állj meg hegytetőn,

Az életet tanuld a temetőn.

Figyelj reám, ki nem mozdítok ajkat,

Már jól tanít, ki mindörökre hallgat.

Most hallgatok, de egykor zengve zengtem,

A föld, a víz, a lég hallottak engem.

Nem néma, bárha nem szól, a harang,

S nem törli el a csend, hogy volt a hang.

Voltam parázs, elszálltam mint a pernye:

Szívem tüzét eloltá bús zegernye,

De melegebb a nyár, s a déli szélben

örökre érzik már, hogy én is éltem!

Voltam kiáltás, elkapott a szél,

De aki kiáltott, az él!

Völgy csipkebokra már hiába száraz,

Az Úr lángolt ott, mindig oltár már az!

Ha van füled, halld hangtalan beszédem;

Mindegy, mi voltam: voltam az ami,

Egy hang voltam az Isten énekében

És kár lett volna el nem hangzani.”

/ Nagy Zoltán : Sírkőre/